A most felnövekvő nemzedék több millió új találmánnyal segítheti a földi lét fejlődését, amely már így is fényévekkel távolodott el a több száz évvel ezelőtti önmagától. Az élet változik – folyamatos fejlődésre törekszik -, mint ahogyan az emberiség is napról napra újabb kihívásokat kutat, hogy lehetőségeket teremtsen azoknak a dolgoknak a megismeréshez, amiket ma még elképzelni is lehetetlen lenne. Pontosan ez az emberi akarat motorja: megszületik az elmélet, majd a megvalósítást követően adja magát egy új korszakalkotó feladat, és általa talán meghódíthatjuk a ma még idegennek vélt csillagokat.
Most is egy próbatétel előtt állunk: az elmúlt 50 év fejlődési ütemét figyelembe véve szélsebesen robogunk egy kényelmes, ám igen veszélyes világ felé. Veszedelmesnek látszik egy panellakásban ülve, hiszen még nem láthatjuk több száz évvel ezutáni önmagunkat, hogy miképpen birkózunk meg a mostanság felgyülemlett,társadalmunkra mászás súlyként nehezedő problémákkal: az éghajlat változás fokozatosan erősödik, miközben a kőolaj- és földgáz készletek drasztikusan apadoznak, amit jelentős lemondásokkal lennénk képesek csak szabályozni. Gazdaságunk sérülékeny, és csak is a rendszer teljes átgondolásával lehetne szorult helyzetünkből kivánszorogni.
A jövő képe most még eléggé absztrakt képet mutat, de annál több információval rendelkezünk a múltunkkal kapcsolatban: ismerjük a benne rejlő fejlődési szakaszokat, és azt is kezdjük megérteni, hogy milyen lépések vezettek a mostani világkép kialakulásához.
Ha egy 2010-ben élő, átlagos ismeretekkel rendelkező magyar ember (itt az érettségin túljutó, de annál messzebb nem merészkedő személyekre gondoltam) hirtelen a távoli jövőben találná magát, minden bizonnyal elveszne a számtalan tudományos újítás forgatagában, és talán még az is előfordulhat, hogy képtelen lenne alkalmazkodni az ott uralkodó gazdasági környezethez. Tapasztalatával nem lenne képes hozzájárulni a kor szellemiségéhez, hiszen mindaz a tudás amellyel jelen pillanatban rendelkezik, az 100-200 év múlva a jelenlegi trendeket figyelembe véve elavultnak fog számítani, és túl hosszú időre lenne szüksége ahhoz, hogy e társadalmi szakadékot áthidalja. De mi a helyzet abban az esetben, ha ez az ember nem a távoli jövőben, hanem egy XV. századbeli ütött-kopott viskóban ébredne, és mindenféle modern kütyüt hátrahagyva kellene érvényesülnie egy tankönyvekből ismert világág színfalai között?

Mire tanítanánk Mátyás királyt? Milyen titkokat tárnánk fel Leonardo da Vinci előtt, és milyen felfedezést ajánlanánk Vasco da Gamma számára? Donatello, Gutemberg, „Drakula”, és Szent Johanna mit tanulhatna tőlünk több mint 500 év távlatából?
Egy korszakot kiragadni tudom, mindig önkényes dolog. Ha egy meghatározott dátum közé szorítjuk a világ eseményeit, akkor a kapott kép olykor torz arcát mutathatja, hiszen általa figyelmen kívül helyezhetünk olyan fontos előzményeket is, melyek meghatározhatják kérdéshalmazunk létjogosultságát. Mondhatnánk azt is: hamar gagyivá válhat, de mi van akkor, ha ezeket elvonatkoztatva csupán az említett átlagember tudását, és egy ismereteink által elképzelt korszakot vesszük figyelembe, és megkérdezzük önmagunktól: milyen frissen szerzett tudással tudnánk hozzájárulni a XV. század fejlődéséhez?
(Ezen írás megszületése annak köszönhető, hogy az általam megkérdezett értelmiségiek azonnali századtanulmányozásba kezdtek, hogy megfelelően felkészüljenek válaszadásukra. Kérdésemre meglepő csenddel válaszoltak, ami engem is gondolkodásra serkentett…)
Jardello Zoltán, Budapest
2011
1969. Július 21., az űrkutatás máig sokak által vitatott legdicsőbb napja. Ekkor szállt holdra Neil Armstrong és Edwin Aldrin, az Apollo-11 legénysége, és ekkor vette igazán kezdetét az álmodozás, hogy egyszer felfedezzünk egy idegen testet, mely nem hozható kapcsolatba egyik földi létformával sem. Akkoriban az amerikai úrkutatási hivatal ádáz harcot vívott a szovjetekkel, hogy az ő űrhajójuk pásztázza át a világűrt idegen lényeket után keresgélve. Nem számított az idő, és az a több milliárd dollár, amit a kormány a programra szánt, csak jöjjenek a várva várt eredmények, melyek alapjaiban változtatnák meg a földi életről kialakított elképzeléseinket. Eredmények helyett azonban újabb programok születtek, és bár a NASA kellőképpen feltérképezte a hozzánk legközelebb eső területeket, még sem sikerült nyomára akadni a sokak által várt idegen teremtményekre.














A nagyvilágot járva az ember mindig rádöbben: milyen gyönyörű az élővilágunk! Felfedezzük a környezetünket, a tájat a felleget, és megcsodáljuk földünk azon szegletét, ahol éppen turistaként tartózkodunk. Azonban ha a természet kincseit kívánjuk felfedezni, nem is kell annyira messzire utaznunk: hazánk is bővelkedik szebbnél szebb látnivalókban, melyek egytől egyik rabul ejtik a szépségre vágyó emberi szemeket.








Évente több mint 200 calderon delfint, vagy más néven pilótabálnát mészárolnak le a Dániához tartozó Feröer-szigeteken. A helybéliek minden évben megrendezik ezt a cseppet sem békés hagyományt, amiben több száz bálna leli halálát. Mivel az eset mostanra hatalmas felháborodást keltett, ezért idén titokban rendezték meg ezt a szörnyű eseményt.






Fitoplankton-virágzás

Mianmar megtriplázta az északon található természetvédelmi területét, megalakítva ezzel a világ legnagyobb tigrisrezervátumát. A nem éppen demokratikus hírében álló állam hatalmas lépést tett afelé, hogy a kipusztulás szélére sodródott tigris populációt megmentse a jövő nemzedék számára. A tigrisek 9 alfajából eddig 3 kipusztult( bali, jávai, kaszpi). A század elején még több mint 100 000 egyed élhetett szerte Ázsiában, de számuk mára alig érik el a 3000-ret.
nép felismerte a völgy ökológiai fontosságát, és védelmet biztosított a tigrisek és más nagymacskák számára. A föld számára felbecsülhetetlen értékei vannak a völgynek, amit épségben kell megőrizni a következő generációk számára. Nagyon sok állatnak ez az utolsó esélye a fennmaradásra. Reményei szerint több hasonló kezdeményezéssel elérhetővé válik, hogy megállítsuk a fajok kipusztulását. A tigrisek megmentése az egész emberiség érdeke, hiszen kihalásuk igen komoly következményekkel járhat.