figyelem

A most felnövekvő nemzedék több millió új találmánnyal segítheti a földi lét fejlődését, amely már így is fényévekkel távolodott el a több száz évvel ezelőtti önmagától. Az élet változik – folyamatos fejlődésre törekszik -, mint ahogyan az emberiség  is napról napra újabb kihívásokat kutat, hogy lehetőségeket teremtsen azoknak a dolgoknak a megismeréshez, amiket ma még elképzelni is lehetetlen lenne. Pontosan ez az emberi akarat motorja: megszületik az elmélet, majd a megvalósítást követően adja magát egy új korszakalkotó feladat, és általa talán meghódíthatjuk a ma még idegennek vélt csillagokat.

Most is egy próbatétel előtt állunk: az elmúlt 50 év fejlődési ütemét figyelembe véve szélsebesen robogunk egy kényelmes, ám igen veszélyes világ felé. Veszedelmesnek látszik egy panellakásban ülve, hiszen még nem láthatjuk több száz évvel ezutáni önmagunkat, hogy miképpen birkózunk meg  a mostanság felgyülemlett,társadalmunkra mászás súlyként nehezedő problémákkal: az éghajlat változás fokozatosan erősödik, miközben a kőolaj- és földgáz készletek drasztikusan apadoznak, amit jelentős lemondásokkal lennénk képesek csak szabályozni. Gazdaságunk sérülékeny, és csak is a rendszer teljes átgondolásával lehetne szorult  helyzetünkből kivánszorogni.

A jövő képe most még eléggé absztrakt képet mutat, de annál több információval rendelkezünk a múltunkkal kapcsolatban: ismerjük a benne rejlő fejlődési szakaszokat, és azt is kezdjük megérteni, hogy milyen lépések vezettek a mostani világkép kialakulásához.

Ha egy 2010-ben élő, átlagos ismeretekkel rendelkező  magyar ember (itt az érettségin túljutó, de annál messzebb nem merészkedő személyekre gondoltam) hirtelen a távoli jövőben találná magát, minden bizonnyal elveszne a számtalan tudományos újítás forgatagában, és talán még az is előfordulhat, hogy képtelen lenne alkalmazkodni az ott uralkodó gazdasági környezethez. Tapasztalatával nem lenne képes hozzájárulni a kor szellemiségéhez, hiszen mindaz a tudás amellyel jelen pillanatban rendelkezik, az 100-200 év múlva a jelenlegi trendeket figyelembe véve elavultnak  fog számítani, és túl hosszú időre lenne szüksége ahhoz, hogy e társadalmi szakadékot áthidalja. De mi a helyzet abban az esetben, ha ez az ember nem a távoli jövőben, hanem egy XV. századbeli  ütött-kopott viskóban ébredne, és mindenféle modern kütyüt hátrahagyva kellene érvényesülnie egy tankönyvekből ismert  világág színfalai között?

Mire tanítanánk Mátyás királyt? Milyen titkokat tárnánk fel Leonardo da Vinci előtt, és milyen felfedezést ajánlanánk Vasco da Gamma számára? Donatello, Gutemberg, „Drakula”, és Szent Johanna mit tanulhatna tőlünk több mint 500 év távlatából?

Egy korszakot kiragadni tudom, mindig önkényes dolog. Ha egy meghatározott dátum közé szorítjuk a világ eseményeit, akkor a kapott kép olykor torz arcát mutathatja, hiszen általa figyelmen kívül helyezhetünk olyan fontos előzményeket is, melyek meghatározhatják kérdéshalmazunk létjogosultságát. Mondhatnánk azt is: hamar gagyivá válhat, de mi van akkor, ha ezeket elvonatkoztatva csupán az említett átlagember tudását, és egy ismereteink által elképzelt  korszakot vesszük figyelembe, és megkérdezzük önmagunktól: milyen frissen szerzett tudással tudnánk hozzájárulni a XV. század fejlődéséhez?

(Ezen írás megszületése annak köszönhető, hogy az általam megkérdezett értelmiségiek azonnali századtanulmányozásba kezdtek, hogy megfelelően felkészüljenek válaszadásukra. Kérdésemre meglepő csenddel válaszoltak, ami engem is gondolkodásra serkentett…)

Jardello Zoltán, Budapest

2011

Mindig is tudtuk: nem vagyunk egyedül a mindenségben! Hogyan is lehetnénk egyedül ebben a hatalmas világűrben, mely egyszerre képes eltüntetni végtelennek tűnő galaxisokat, és teremteni ezernyi csillagot az emberi ésszel felfoghatatlan, koromsötét paradicsomban.

1969. Július 21., az űrkutatás máig sokak által vitatott legdicsőbb napja. Ekkor szállt holdra Neil Armstrong és Edwin Aldrin, az Apollo-11 legénysége, és ekkor vette igazán kezdetét az álmodozás, hogy egyszer felfedezzünk egy idegen testet, mely nem hozható kapcsolatba egyik földi létformával sem. Akkoriban az amerikai úrkutatási hivatal ádáz harcot vívott a szovjetekkel, hogy az ő űrhajójuk pásztázza át a világűrt idegen lényeket után keresgélve. Nem számított az idő, és az a több milliárd dollár, amit a kormány a programra szánt, csak jöjjenek a várva várt eredmények, melyek alapjaiban változtatnák meg a földi életről kialakított elképzeléseinket. Eredmények helyett azonban újabb programok születtek, és bár a NASA kellőképpen feltérképezte a hozzánk legközelebb eső területeket, még sem sikerült nyomára akadni a sokak által várt idegen teremtményekre.

Pedig mennyire közel járt a sikeréhez!

Bizonyára a legtöbb ember elgondolkodott már azon, hogy hogyan fogadná azon bejelentést, hogy az emberiség idegen életjelre bukkant valamely távoli galaxisban. Mindenki előtt felvetülne az a hatalmas tömeg, akik döbbenten szemlélnék a körülöttük zajló eseményeket, és szívük legmélyén át nem élt félelmeket éreznének. Vagy a vallási vezetők, akik elsőre kétkedve hallgatnák a hírforrásokat, majd nem sokkal azután bejelentenék a világ végezetét, beélesítve az emberiség kegyetlen gépezetét. Ha mindez bekövetkezne, egy szempillantás alatt romba dőlne az összes ismert gazdaságpolitikai rendszer, és a hisztérikus állapotunk közepén döbbennénk rá arra a tényre: valójában mennyire nem vártuk ezen forradalmi bejelentést.

2010 december 2., a NASA bejelenti:egy új, a földi élethez nem hasonlítható létformára bukkantak! A bökkenő az, hogy ezt nem a világűrben találták, hanem itt a földön, egészen pontosan a mérgező vizéről híres Mono-tóban. A felfedezés külön kitér arra a tényre, hogy a tóban talált baktérium DNS felépítése teljesen eltér a földön ismert összes élőlények  DNS-étől, ami elvileg igazolja az idegen élet jelenlétét. Egy nem várt(?) fordulat következett be az űrkutatás életében, hiszen amiről eddig azt feltételezték, hogy odafenn keresendő, arról kiderült: közelebb van, mint azt bárki is gondolta volna. De hol marad a fentebb említett  sikoltozó tömeg, a magukból teljesen kivetkőzött emberek, és azok a vezető személyek, akik igyekeznének úrrá lenni a kialakult helyzeten? Sehol sincsenek!

E felfedezés hatására senki sem fogja megrohamozni a bevásárlóhelyeket, hogy összegyűjtsenek több évre való hideg élelmet, csupán jót mosolygunk az egészen, és megjegyezzük magunkban:

Ez előbb is eszükbe juthatott volna!

Hiria Morales, Budapest

2010

Amikor leszállt az emberiségre az utolsó este, a fiú még mindig az úton bandukolt. Egyedül járt a kietlen sötétségben és lába nyomát már csak a végtelen űr nézhette eltűnődve. Hát ennyi volt - kérdezheti egymagában, miközben arra gondolt, hogy fajunk jelenléte ebben a mindenségben csak jelentéktelen mellékhatás, vagy annyi se már ezek után. Csak mi gondoljuk másként a dolgokat, csak mi szeretnénk elhinni magunkról: többek voltunk puszta megérintett gondolatnál.

Egy kérdés rázta meg, mely észrevétlenül kezdte kimosni magából a felvetések ezernyi szemcséjét. - "Honnan tudnád, hogy te vagy az utolsó ember a földön, aki él?" Mikor tudhatjuk, hogy nincsen tovább, nincs kitől félni, és nincsen kivel összenézni? "Nem tudnád, csak az lennél!" Az emberiség magányos szobra, mely már soha sem fog példát mutatni az utókornak. A holnap attól még ugyan úgy fog létezni - nem szűnik meg mint azt sokan képzelik -, csak nem nekünk tartogatja a szebbnek tűnő jövőképét.

Sokan úgy vélik, hogy ez a fajta teória sohasem lehet valóságos, hiszen sem ökológiai, sem biológiai alapjai nincsenek. Abszurd és szürreális feltételezés, hogy a jövőben bármikor bekövetkezhet egy ilyenfajta katasztrófa, amely után az emberiség nem képes fennmaradni, és egyedszáma olyan drasztikusan lecsökken, hogy fajunkat már csak egy személy képiseli a világon. Milyen degenerált gondolat viheti el az embert - akár csak képzeletben is addig a pontig, hogy elgondol egy ilyenfajta jövőképet, amiben az emberi faj lassú kipusztulásra kárhoztatott. Talán e degenerált gondolatmenete túlfutott a józan emberi felfogás határán, de elképzelését és annak megfestését társadalmunk Pulitzer-díjjal jutalmazta.

Nézzünk szembe a tényekkel: a földi élet egyenlőre nincsen veszélyben. Bár egyes népcsoportokat a kihalás léte fenyeget, az még nem jelenti egyértelműen a életünk alkonyát. A világunkban zajló tragikus, olykor felfoghatatlan események bizonyos esetekben aggodalomra adhatnak okot, de a földi élet komplexitása folyamatos megújulást eredményez, míg ezt a kényes egyensúlyt fenntartjuk. Mondhatnánk úgy is: van még mibe kapaszkodnunk, de felmerülhet mindenkiben a kérdése, hogy mi történne akkor, ha ez  az idilli állapot megváltozna, és valóban elindulna egy vissza nem fordítható folyamat. Egy folyamat, mely elsöpör mindent ami az útjába kerül, és helyébe nem maradna más, csak az emberi ésszel fel nem fogható pusztulás. Az apokalipszis hajnalán elszállna minden földi remény, és már csak egy személyben égne az emberiség ősi tüze, melyből évmilliók alatt táplálkoztunk. Csak egyetlen ember maradna, ki a szíve alatt a létünk lángjait hordozza.

Az utolsó ember teória egy légből kapott gondolat csupán, amely egy nagysikerű regény  alapján született meg a fejekben, és amely bejárta az egész világot. Talán sokunkban depresszív gondolatokat táplálhatnak a benne leírt szavak, még sem érződik egyértelműen belőle a világvége hangulat. Sokkal inkább árad belőle az emberi kapcsolatok fontossága, és mindaz, ami ilyen egyedivé tett bennünket, embereket. Rámutat egy nagyon fontos kérdésre, amely legalább annyira fontos, mint létünk szükségletéül szolgáló víz, vagy az élelem. Ez nem más mint a törődés, a másik ember felé nyújtott segítségnyújtás, hiszen mindazt amit önmagunknak megtennénk, képesek vagyunk másoknak is megtenni. A szándék és a cselekedet amely az örökkévalóság tengeréig elvezethet.

Hiria Morales, Budapest

2010

Alig nézek magam elé, még is gond nélkül kerülöm ki az elém tévedő idegeneket. Kik lehetnek ezek az emberek, kik arctalanul vésődnek az emlékezetembe, akik szivárványszínű ruhákban élnek, melyen vakítóan tűz át a mindig fényes napsugár?

Emberek ők is mint én, bizonyára hasonló életkedvvel élhetnek mint jómagam, némi egyéni értékrenddel átitatva. Szemük, szájuk, sőt: legtöbbjüknek még a füle is éppen ugyan ott található mint nekem, még is több millióan úgy gondolják: lényükből csak úgy árad a kivételes adottság

Alig nézek magam elé, még is gond nélkül felismerem azokat az idegeneket, akik nagyobb ruhát szeretnének hordani annál, mint amit valós méretük indokolna. Személyek, akik "valakivá" szeretnének válni, kitűnni a szürkés árnyalatok között. Nagyon nehéz jelenség ez az emberek között. Az állatvilágban sokkal könnyebb feladat, hiszen aki nem illeszkedik be a csordába - vagy más utakon jár mint a többi fajtársa - az hamar feltűnő jelenséggé válik. Ennyi az egész! Nem kell hozzá sem nagyotmondás sem kiemelkedő énektudás , csak másként kell viselkedni mint a többi állat. A feltűnésre a természetben kegyetlen a válasz: az egyedi életvitelért magányos halál várhat. Bár a mi társadalmunk ennél sokkal elnézőbb, még is többet kell nyújtani ahhoz, hogy a kiválasztott élet létrejöjjön. Egy szimplán jól menedzselt sláger még nem nyújt azonnali belépőt az elérhetetlenek táborába, és manapság egy két jól kivitelezett csel sem jelent azonnali címeres mezt a nemzeti válogatott számára. Évről évre egyre nagyobb teljesítményt igényel a feltűnés ősi mestersége, mely érzéstelen világot tár az arra érdemes tekintetek elé. Egy rejtett világot, mely épp oly lenyűgöző, mint hajnali szeretkezés egy tengerpartra kihelyezett lakókocsi ablakai alatt, és legalább annyira valóságos mint éjszakai bárokban  a táncoslányokat illető udvarias szavak. Valakinek lenni nem egy egyszerű feladat, még is rengetegen kacérkodnak eme nagyszerű gondolattal.

Alig nézek a lábam elé, bizonyára ezért nem veszem észre az aszfalt repedései között a csillagokat, amik a legújabb sztárokat ábrázolják. Mindenkiben ott rejtőzik ez a fajta kivételes szereplési lehetőség, még sem él mindenki ez a fajta öntudattal. Életek roskadoznak az eshetőség súlya alatt, de azt vallják: megéri a befektetett idő, a rengeteg elvégzett feleslősségteljes munka, mert a végeredmény úgy is kárpótol mindannyiunkat. Páran csak egy pillanatot szeretnének a rivaldafény kereszttűzében eltölteni, hogy megízleljék milyen érzés ha egy fél világ(lehet akár egész Magyarország) megismeri ábrázatukat. Egy pillanat, mely csillogóbb akár a frissen összegyűjtött tavaszi harmat, és ami megnyitja a kaput a halhatatlanok szűkös táborába. Bár tudás nem mindig áll rendelkezésre, de talán ez tekinthető a legkisebb követelmények.

Alig nézek a lábam elé - sokan komolyan meg is vetnek érte - hiszen olyan nevek hallatán vágok tanácstalan képet, amiket egy ország legalább középszintű istenségként nem tisztel. Emberek ők is mint jómagam, de volt annyi elszántságuk, hogy az elérhetetlen életek közé felkapaszkodjanak, és onnan tekintsenek a nagyvilágra. Nem ismerem őket, ahogyan ők sem ismerik az életemet. Én nélkülük, ők nélkülem járnak a megkezdett ösvényen, de mindkét útvonal ugyan arra a tisztásra vezet bennünket. Valakinek lenni egyszerű dolognak látszik, évente még is életek tízezreivel fizetnek érte. A kérdés mindig ugyan az:

Az elérhetetlen élete legvégén mindenkinek megérte?

Hiria Morales, Budapest

2010

Szükségünk van a vízre, mely mérhetetlen szomjunkat oltja, és ugyan olyan szükségünk van az élelemre, mely az éhínséget csillapítja. Szükségünk van egy takaróra, ha fagyos éjjel úgy igényli, kényszerünk egy jó szóra, ha a jövőnk már teljességgel reményét veszti.

Ugyan ennyire van szükségünk a tragédiákra is, hogy tisztábban lássuk a körülöttünk zajló folyamatokat - úgymond jobban lássuk a fától az erdőt, hiszen míg nem történik velünk semmi  rendkívüli, addig azt feltételezzük:környezetünkben minden a legnagyobb rendben zajlik.

Pedig semmi sincsen rendben! 2010 a tragédiák éveként vonul be a történelemkönyvekbe, és csak reménykedni tudunk benne, hogy nem a legsötétebb oldalakon fogják emlegetni. Rémülten állunk saját felelőtlen életvitelünk előtt és azon elmélkedünk: vajon mi lesz a következő beláthatatlan tragédia. Milyen emberi vagy természeti csapás zúdul legközelebb kishazánkra, amely újabb és újabb megválaszolatlan kérdéseket vett fel a jövőnkkel kapcsolatban. Eddig azzal nyugtatgattuk magunkat, hogy a tévében látott szörnyűségek(indonéziai cunami, duisburgi loveparade) nem történhetnek meg velünk, de nagyot kellett csalódni: a tragédia nem válogat a nemzetek között.

A félelem országa lettünk! Olyannyira félünk a holnaptól, hogy végre elkezdtünk egymásra odafigyelni. Csoportokat alkotunk az interneten, hogy a legkoncentráltabb támogatást tudjuk nyújtani a rászorultaknak. Sorra érkeznek a felajánlások, mert az emberek rájöttek arra, hogy fedél nélkül maradhatnak egy pillanat alatt. Tragédia kell ahhoz, hogy beismerjük önmagunknak: életünk sokkal törékenyebb mint valaha. Hogy ne álljunk egyedül a rettegés kegyetlen érzésével, arról Joe Hennon EU szóvivő gondoskodott, aki szerint a mostani iszap okozta tragédia kiterjedhet más európai országokra is. Többek között Szlovákiát és Bulgáriát emlegette, és hangsúlyozta: a bizottság kész nagyfokú támogatást nyújtani, ha az eset további természeti katasztrófával párosulna.

Amíg nem történt velem valamiféle tragédia, sosem tudtam átérezni mások nyomorúságát. Sosem ismertem emberek fájdalmas sóhajtását, mert nem élt emlékezetemben ennek az érzésnek pillanata. Mára felismertem, hogy a létünk egyetlen hajszáltól függ csupán, egy igen vékony szálon táncikál.

Amíg nem történt velem valamiféle tragédia, nem éltem ilyen jó életet mint manapság. Egy tragédia kellett ahhoz, hogy felismerjem: neki köszönhetem a megváltást.

Hiria Morales, Budapest

2010

A gyönyör egy megélt pillanat, mely felszabadítja és elérhetővé teszi a legféltettebb vágyainkat. Sejtjeink szomjaznak az ízére, lelkünk állandóan sóvárog erre a gyönyörű érzésre.

A gyönyör egy gyorsan múló érzéssel kényeztet bennünket. Hatalmába keríti a testünket, hogy aztán rövid ideig uralkodhasson felette. Még is, e rövidke pillanat kihatással van egész életünkre, hiszen általa olyan énünket ereszthetjük szabadjára, aki a külvilág felé nem kaphat állandó bebocsátást.

A testi gyönyör emberi létünk zsenialitása. Egy remekmű, mely ősidők óta ott lapul mindenki lelkében: a tiédben és az enyémben egyaránt. Megszülettél e világba és születésed pillanatában már ott lapul a lelked mélyén. Megélése azért nem lehetséges ,mert tested és lelked nem érett meg a kipróbálásához. Sok idő és még több tapasztalat szükségeltetik ahhoz, hogy végre használatba vegyed és belevesd magadat a gyönyör tökéletes világába. Ősi nézetek szerint a tény, hogy minden ember rendelkezik a gyönyör mennyei érzésével még nem jelenti azt, hogy mindenki egyformán is tudja használni. Előbb meg kell ismerni önmagadat - megérteni tested működésének precíz szabályait, hogy azt az érzetet biztosítsa számodra, amire valójában szükséged van. Megalkuvás nélkül feltörni kényelmetlen láncaidat és átadni testedet egy robbanásnak, mely elsodor minden kellemetlen emléket, szabadságot, boldogságot ültetve a helyébe.

A gyönyört sokféleképpen emlegetik: pillanatként és folyamatként is szokás definiálni. Több milliárd magyarázatot tartanak számon azzal kapcsolatban, hogy mely emberi lényé a legtökéletesebb érzés a világon. Elárulhatom: szinte mindegyik tökéletes a maga nemében! Az enyém, a tiéd is egyedi érzést biztosít. Minden ember saját szexuális kultúrájából meríti energiáját, legyen szó széles, vagy szegényes tudástárról. Valaki megelégszik kevéssel is, míg mások többre éheznek, és a testiség kimeríthetetlen forrásait kutatják egész életük során.

Mit ér az élet gyönyör nélkül? Kérdezhetnénk meg magunktól, mikor meztelenül, csapzott ábrázattal álldogálunk egy kissé homályos tükör előtt és azon morfondírozunk: meddig bírnánk ki nélküle?

Világunk távoli pontjain a gyönyör ismeretlen fogalomnak számít. Úgy születnek meg kislányok, hogy felnőve esélyük sincs megélni a semmihez sem hasonlítható pillanatát. Nem részesülhetnek mennyei érzésében, mert férfi társadalmunk egy része úgy véli: nekik nem jár ez a fajta beteljesülés. Mivel születésük után eltávolítják a clitorist és a külső nemi szerveket, ezáltal számukra a szexuális aktus szenvedéssé válik. Ezeken a helyeken a nők gyönyör nélkül léteznek: szolgálják urukat, és abban a tudatban élnek, hogy az együttlét csupán egyfajta kötelesség, mellyel férjüknek tartoznak. Boldogság helyett gyötrelmet éreznek, amely kihatással van egész életükre. Szomália és Togo csak pár azon országok közül, melyekben mind a mai napig végeznek ilyenfajta csonkításokat. A WHO becslése szerint több mint 130 millió nőt fosztottak meg a szerelem mámorától, és ezen érdemben a közfelháborodás sem változtatott. Számukra a lét nem gyönyör kérdése és a szexualitás élvezete csak a férfiak kiváltsága. Homályos tükrük előtt csak egy valamin gondolkodnak: milyen lehet a szex élvezettel párosulva.

A gyönyör egy megélt pillanat, létünk áldása, testünk kimeríthetetlen erőforrása. A boldogságot, lelkünk valódi szabadságát hordozza magában, mely vízcseppként oltja testünk ősi szomját. Általa élhetünk, nélküle létezhetünk csupán.

Hiria Morales, Budapest

2010

Tenzdin Gyaco látogatásának krónikája.

Izgatott tömeg hömpölygött az Aréna előtt. Ki önmagába burkolózva, remeteként kívánta megélni ezt a nagyszerű eseményt, mások magukkal hozták családjukat, kedvesüket, hogy osztozzanak velük a megélni kívánt pillanaton. Sokan voltunk, éppen elegen ahhoz, hogy megtöltsük a Papp László Sportarénát, mely mintha kicsinosította volna magát a hétvégére. Csillogó padló és tiszta székek fogadták a tanulni vágyó embereket. Bár az eső szüntelenül csepergett, még is mosolygós emberek várták, hogy végre kitáruljanak a hatalmas "kolostor" kapui, és bebocsátást nyerjenek kopár falai közé.

Amikor kissé álmosan megérkeztem a helyszínre, alig láttam magam körül embereket. Az órámra pillantottam és azonnal rádöbbentem: korai még az idő a tömegjelenetekhez. Sokkal inkább tűntünk péksüteményre váró koránkelőknek, mint sem a Dalai Lámára váró érdeklődőkre. Se a létszám, se a lelkesedés nem tűnt meggyőzőnek. Minthogy jobb dolgom nem akadt - csak az esernyőt tartani a kezembe, ezért megpróbáltam bepillantást nyerni az emberek lelki világába, hogy ki miként tekint az előtte álló nap elé. Valaki bevallotta, volt olyan aki eltitkolta, de végeredménybe mindenki csodát jött látni a sportcsarnokba. Egy csodát, mely hiányzik elszürkült életünkből és úgy gondoljuk, a Láma személye megváltoztathatja mindennapjainkat. Ezen elmélkedve egyszer csak azon kaptam magamat, hogy tízezrek álldogálnak mögöttem. Alig egy óra alatt megtelt a csarnok előtti tér, és mindenki feszülten figyelte az óráját. Fél 9 és hirtelen kinyíltak előttem a kerítés vaskapui, hogy az elsők között léphessek be a sokak által csak szentélynek keresztelt épületbe.

Átverekedtem magamat a nem túl szigorú biztonsági intézkedéseken, és azonnal megálltam az első lépcsőfordulónál. Különös érzés kerített hirtelen hatalmába: egy fal választ el attól, hogy én is részese legyek annak, amiről eddig csak éjszakánként olvashattam. Része egy egésznek, amely hitem szerint bölcsebb mindannyiunknál. Helyet foglaltam hát az általam legjobbnak vélt székek egyikén, és mereven bámultam az előttem tornyosuló színpadot. Ismerős érzésnek tűnhet, hiszen sok koncert előtt nézhettem hasonlóképpen magam elé, de ez most egészen más: itt nem egy rockbanda játszik ismerős dallamot nekünk. Nem lesz felvezető zenekar, de még tűzijáték sem várja a közönséget. Itt kérdések és válaszok sorakoznak a függönyök mögött, és arra várnak, hogy jó mélyen behatoljanak a tudatunkba. Bár szorgos kezek végzik az utolsó simításokat, még is az egyszerűség árad a lelátóra. Virágok és szalagok kerülnek párórás nyughelyükre, hogy aztán újabb változásokon menjenek keresztül. Ilyen életet élünk: változunk, hogy aztán mi is változtassunk.

Hirtelen hatalmas csend borult a nézőtérre. Pár pillanat, és mindenki felugrik a helyéről. Feszült ábrázattal figyeltünk az emelvény melletti üres területre, ahová pár másodperccel ezelőtt Őszentsége belépett. Mögöttem sikítás hallatszott, előttem könnybe borult arcokat lehetett látni. Nem vitás: a várt csoda mindenkin másképpen látszik. Aztán a Láma fellépett az emelvényre. Semmi fény körülötte, de még a lába nyomán sem látni semmi különöset. Pusztán a léte árasztott végtelen nyugalmat felénk, és ezt minden érző lény azonnal felismerte.

Kezdetét vette a beszéd előtti szertartás, amely igen komoly odafigyelést igényelt a Lámától. Mantrákat ismételt és láthatóan teljesen kikapcsolta maga körül a külvilágot. A nézőtér lassacskán megtelt emberekkel és mindenki újfent az óráját nézegette. Még pár perc, és kezdetét veszi az esemény. Fél óra elteltével a Láma meghajol ideiglenes szentélye előtt, feltápászkodik és a közönség felé fordult.

Hangrobbanás! Így lehetne jellemezni azt a kitörő lelkesedést, amit kiváltott ez az egyszerű mozdulat. A kezét a magasba emelte és jókedvűen üdvözölte a közönségét. Taps, és ováció fogadta köszöntését, majd csillogó szempárok kereszttüzében elfoglalta az emelvényen elkészített helyét. Felhelyezte fejére a mikrofonját, és belekezd a beszédébe.

...

Sokan megkérdezték tőlem, hogy miről beszélt a Dalai Láma. Mivel biztatott, és milyen szavakkal jellemezte világunk jelenlegi alakulását. Én azt feleltem erre, hogy mindenről beszélt, ami minket embereket érint: az életünkről, a tetteinkről és természetesen az elmúlásról is szót ejtett. Arról beszélt, hogy lehetünk bármilyen vallás követői, mindig szem előtt kell tartani más élőlények boldogulását. Törekedni velük kapcsolatban a jóra, hogy aztán mi is részesülhessünk belőle. Beszélt arról is, hogy nagy hibát követünk el, ha azt gondoljuk: létünk önmagunktól függ csupán. Az énközpontuság felelőssége minden élőlény velejárója, és el kell fogadnunk, hogy semmi sem tarthat örökké.

Beszélt, viccelt, majd mindenkit megáldott. Nem tett csodát - mint azt sokan várták, hanem pontosan azt tette, amit én vártam tőle: rávezette az embert arra az ösvényre, ami elvezet a valódi létünk felismeréséhez. Tette mindezt úgy, hogy meghagyta mindenkiben a saját hitrendszerét, amit évek alatt kialakított önmagában. Nem elvette, hanem megerősítette bennünk ezt a hitet, hiszen mindenki csak a saját életútjában részesülhet.

Egy kedves ismerősöm megkérdezte, hogy mennyire hittem el mindazt, amit e hétvége alatt végighallgattam. Én azt válaszoltam neki erre:

- Győződjön meg róla mindenki saját hite szerint!

Hiria Morales, Budapest

2010

Indiában tegnap ünnepelték Krisna születését. A hinduk szerint ő a legeredetibb és a legfőbb személy, aki személyesen és energiáin keresztül egyszerre jelen van mindenhol, miközben örök, tudással és boldogsággal teli transzcendentális formájában mindig lelki világbeli lakhelyén tartózkodik. Ő az elsődleges és eredeti élőlény, és minden egyéni lélek az Ő szerves része. Ő teljesíti a feltételekhez kötött élőlények vágyait öröktől fogva.

A hinduizmus a harmadik legnagyobb vallás a világon(a kereszténység és az iszlám után) Több mint 900 millióan hisznek Krisna létezésében szerte a világon, és úgy tartják:Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

Krisna születésének ünnepe Ahmadabad, Dhaka, Mumbai:

Hiria Morales, Budapest

2010

A nagyvilágot járva az ember mindig rádöbben: milyen gyönyörű az élővilágunk! Felfedezzük a környezetünket, a tájat a felleget, és megcsodáljuk földünk azon szegletét, ahol éppen turistaként tartózkodunk. Azonban ha a természet kincseit kívánjuk felfedezni, nem is kell annyira messzire utaznunk: hazánk is bővelkedik szebbnél szebb látnivalókban, melyek egytől egyik rabul ejtik a szépségre vágyó emberi szemeket.

A Bükki Nemzeti Park:

Eger vidék büszkesége, mely nem csupán egy hagyományos nemzeti park, hanem a végtelen idő örökké fennmaradó kézirata. Változatos élővilága azonnal magával ragadja az embert. Ki egyszer megtekinti páratlan szépségét, az örökké visszavágyik az egyik legszebb természeti értékeink közé!

A Bükki Nemzeti Park 1976-ban alakult(a harmadik nemzetti park volt hazánkban), és 43.129 hektárnyi védett területtel rendelkezik. Itt található a Bükk hegység, melyet a földtörténeti középkorban tenger borított. A kéregmozgások által ez a terület felgyűrődött és kialakult a hegység mai arculata. Ha jól megfigyeljük a  hatalmas sziklafalakat, most is jól láthatóak a tengeri üledék évmilliós lenyomatai. Ez a terület  nagyon sok változáson ment keresztül, míg kialakult a jelenlegi elrendeződése.

Ennek köszönhetően a táj bővelkedik ásványi és más szerves anyagokban. A hegység az ország barlangokban egyik leggazdagabb területe. Jelenleg három kiépített barlang várja a látogatókat: a lillafüredi Szent István-cseppkőbarlang, a szintén Lillafüreden található Anna mésztufa-barlang, és a tapolcai Termál-Barlangfürdő. A hegységben található hazánk jelenleg ismert legmélyebb barlangja, a Lillafüred feletti István- lápai - zsomboly. Aknarendszeréből nyíló járatai több mint 270 m mélyre vezetnek. A barlang teljes bejárása legalább egy hét folyamatos lenn tartózkodást igényel.

A Nemzeti Park növényzete igen változatos. Hazánkban itt található a bérci ribiszke egyetlen példánya. Az öreg fenyők alatt bőven terem nyáron az óriás csiperke, és a mintegy 25 éve Sopron környékéről idetelepített erdei ciklámen is jól érzi a parkban magát. A legidősebb vörösfenyő-állomány - az egri út mentén, a Rejtek őrház közelében, - kora meghaladja a százötven évet. Állatvilága is igen jelentős: a fűrészlábú szöcske mellett elterjedt itt az imádkozó sáska, és a magyar virág-díszbogár. De itt él a csonkaszárnyú medvelepke, és több ritka csuklyásbagolylepke-faj is.A gyorsfolyású, tiszta vizű, oxigénben gazdag patakokban, megfigyelhetjük a piros pettyes sebes pisztrángot és a betelepített szivárványos pisztrángot. A piros pöttyökben gazdagabb ritka, Unger pisztráng a Bükk bennszülött faja. Ugyancsak a hegyi patakok lakója a petényi márna is. A ragadozók közül leggyakrabban a róka, ritkábban a mezei görény és a menyét kerül a szemünk elé. A borz, nyest, hermelin, nyuszt és a nyérc rejtett életet él. A vadmacska az öreg erdőkben él, de az utóbbi
években a farkas is újra megjelent.

Nem túlzás azt állítani: a park ezernyi meglepetést tartogat számunkra, és csak rajtunk múlik, hogy mikor vesszük őket szemügyre. Rohanó életünkben egyre fontosabbá válik egy sziget, mely csendet, és nyugalmat áraszt magából. A Bükki Nemzeti Park egy ilyen szigetecske hazánk északi-keleti részén, amit még nem fertőzött meg a gépkocsikból áradó benzin gőze. A mobiltelefon is elvétve működik, így nyugodtan, és zavartalanul élvezhetjük a természetet páratlan csodáit.

Jó kirándulást kívánok!

Hiria Morales, Budapest

2010

Bizonyára sokan megvetik az ilyesmit, de mégsem szólnak egy szót sem! Bizonyára sokan elhallgatnák az ilyesmit, hiszen emberei játék csak az élet!

A videó önmagáért beszél:

2010.07.23 Torshavn, Feröer-szigetek

Érdemes megnézni a videó vége felé a jobb alsó sarokban védekező állatot! Nem sok esélyt adtak neki.

További részletek:

Tengeri Pásztor Természetvédő Társaság

http://www.seashepherd.org/news-and-media/news-100825-1.html

Hiria Morales, Budapest

2010

Kitört a kolumbiai Galeras vulkán!

Mint már napok óta sejteni lehetett, a vulkán ma a kitörés stádiumába lépett, és az eddig érvényben lévő sárga riasztási szintet vörösre emelték. A hatóságok eddig urai a helyzetnek, és azonnal megkezdték a környék evakuálását.

A vulkán helyi idő szerint reggel 4.00-kor tört ki! Jelen pillanatban az észak-nyugati részét sűrű hamufelhő borítja, és több kisebb falu is a veszélyeztetett körzeten belül van. Több mint 8000 ember él a vulkán közelében. A hatóságok felhívták az ott élők figyelmét, hogy maradéktalanul hagyják el lakhelyüket, és foglalják el az ideiglenesen kijelölt szálláshelyeket. A környéken légtérzárat rendeltek el, és a vulkán közelében a földi közlekedést is megtiltották. A kolumbiai légierő folyamatosan ellenőrzi a tűzhányó tevékenységét: ha az erősebb működési folyamatot mutat, az evakuációt kiterjesztik a távolabbi területekre is. A  dél-amerikai ország  vulkanológiai igazgatóságának az ügyeletese elmondta, hogy ebben a pillanatban a vulkáni rendszer nagyon instabil. Ilyen esetekben kötelezően ki kell adni a vörös riasztást - amely a legmagasabb készültségi szintet jelenti, és a lehető leghamarabb ki kell üríteni a veszélyeztetettnek tartott területeket.

A vulkán ébredése múlt pénteken kezdődött, a hajnalban órákban. Azóta négy nagy földrengés is történt, melyek epicentruma minden esetben a Galeras volt.

A környékre kihelyezett webkamera is rögzítette a kitörés pillanatát!

Egy régebbi kép a kráterről

Az Etna is életjelet adott magáról! Az olasz hatóságok bejelentették, hogy 15:09-kor, a hegycsúcson található Bocca Nuova kráter heves hamukilövellésbe kezdett. Az esemény mindössze 20 percig tartott, csökkenő intenzitással. A Július 5-én bekövetkezett mozgás óta ez az első intenzív eseménysorozat. Ha az Etna egy újabb kitörési ciklusba lép, akkor komoly természeti jelenségnek lehetünk szemtanui.

Mivel az Etna kráterén bekövetkezett robbanás Európa szerte hatalmas pánikot keltett, ezért a hatóságok felszólítják az embereket, hogy ne vonjanak párhuzamot a mai és a tavaszi események között. A mostani jelenség össze sem hasonlítható az izlandi vulkán kitörésével, így nagy hiba lenne újabb felesleges riadalmat kelteni.

Hiria Morales, Budapest

2010

Az emberek nagyon szeretik a természetképeket. Gyönyörködnek a meseszép tájakon, és egymásnak küldözgetik e-mail formában a szebbnél szebb képeket. Mások állatokról készült fotókat nézegetnek, és gyakran kerül ki képernyővédőnek egy hegyek között vitorlázó sólyom, vagy egy gyönyörű leopárd, ami éppen a szavannákat szeli át.

Elolvadunk a látványtól, amint egy aranyos pingvin kerül a monitorunk elé, és alig bírunk a könnyeinkkel, ha apró macska ácsorog egy hófedte bejárati ajtó előtt. Természetesnek vesszük, hogy a természet, és benne az állatok mind-mind  gyönyörűek.

Pedig nem minden ilyen szép: 

Ahogyan mi emberek, úgy az állatok sem tökéletesek, és bizony van köztük olyan, amely nem éppen tetszetős látványt nyújt a képeken. Lássuk, mi a helyzet a "csúnya" állatokkal:

Nemrég megjelent egy összeállítás, mely a biológusok szemszögéből közelíti meg ezt a roppant érdekes kérdést. Mint minden hasonló témában, nálam is a csillagorrú vakond vezet, amely nevét az orrán található 11 rózsaszín csápokról kapta. Az Amerikában őshonos állat az egyik legérzékenyebb tapogatószervvel rendelkező emlős a világon, amiket együttesen, vagy külön-külön is képes mozgatni(na ezt csinálja utána valaki!)

"Senki sem találná a csillagorrú vakondot csúnyának, ha az orrán található csillag kék színű lenne. Mivel rózsaszín színű, így az emberek valamiféle perverziót látnak benne, és nemtetszésüket fejezik ki iránta"- mondta Denis Dutton, az Új-Zélandi University of Canterbury művészetfilozófusa.

Természetvédelmi kutatók azt állítják, hogy sok szakember esztétikai  tényező alapján dönti el, hogy mely állatokat tanulmányozzna szívesen. Morgan J. Trimble, a dél-afrikai University of Pretoria professzora érdekes adatokat tett közzé a minap: kollégáival megvizsgáltak több ezer tudományos szakirodalmat, amelyekben összesen 2000 Afrikai állat részletes elemzését találták. Az adatbázist 1994 és 2008 között vizsgálták, és érdekes eredményre jutottak:

1885 csimpánzról, 1241 leopárdrólt, és 562 oroszlánról készült feljegyzés, de csak 14 esetben találtak leírást az afrikai lamantin-ról.

" A lamantin volt a legkevésbé tanulmányozott nagyemlős"- mondta Trimble. Szerinte a vizsgálat alátámasztotta azon feltételezést, hogy a kutatók gyakran külsőségek alapján választják ki az éppen megfigyelt állatot, és nem a természetben betöltött szerepük, vagy éppen a környezetre gyakorolt hatásaik alapján szelektálnak."

A biológusok imádják a nagy szőrös állatokat, amik erőt, és dominanciát sugároznak. A csúnya és jelentéktelen állatok csak kisebb rétegeket érdekel, így kevesebb érdeklődőt is vonzanak. Az általuk kapott támogatás is töredéke annak, amit népszerűbb társaikért kapnának, ezért nem csoda, hogy kevesebb figyelem irányul rájuk. Ezt talán a kissé "csúnya" állatok bánják a legkevésbé!

Az ember válogat, a természet viszont nem. Lehet bármennyire csúnya is számunkra egy állat, de megeshet: éppen ő tart minket életben!

Hiria Morales, Budapest

2010

Titokban ölik a bálnákat a Feröer-szigeteken!

Évente több mint 200 calderon delfint, vagy más néven pilótabálnát mészárolnak le a Dániához tartozó Feröer-szigeteken. A helybéliek minden évben megrendezik ezt a cseppet sem békés hagyományt, amiben több száz bálna leli halálát. Mivel az eset mostanra hatalmas felháborodást keltett, ezért idén titokban rendezték meg ezt a szörnyű eseményt.

Az Atlanti-óceán északi részén, Skócia és Izland között található Feröer szigetek valójában Dániához tartozik, de 1948-óta széles körű autonómiával rendelkezik, így nem vonatkoznak rá az EU törvényei. Mondhatnánk azt is, hogy szerencsés nemzet, de ebben az esetben túlzás lenne ezt állítani. Az egyébként békés szigetlakók oly kegyetlenséggel mészárolják le a bálnákat, hogy elsőre fel sem fogja az ember, hogy mit is művelnek valójában.

Az esemény:

A helyiek minden évben összegyűlnek a part mentén, hogy megünnepeljék ősi hagyományaikat( még iskolaszünetet is tartanak a tiszteletére). Ezzel még nem is lenne akkora baj, ha a legfőbb esemény nem a bálnaölésen lenne. Kihajóznak a nyílt tengerre, és az állatokat a szűk öbölbe terelik. A gyanútlan bálnák nem is sejtik, hogy milyen esztelen vérengzés áldozatai lesznek nemsokára. Miután a megfelelő mennyiségű delfint beterelték az öbölbe, megkezdődik az öldöklés. Megpróbálom a lehető legkíméletesebben leírni a történteket, de lehetséges, hogy még így is akadnak majd olyanok, akik nem tudják végigolvasni az alábbi sorokat, ezért megkérek mindenkit, hogy csak saját felelősségére olvassa:

Szóval elsőként a sekély vizekbe terelve egy kb. 2 kilós horgot szúrnak az állatokba, hogy azok ne tudjanak elmenekülni. Utána egy 20 cm hosszúságú késsel döfködik a magatehetetleneket, hogy eltalálják a gerincoszlopot, ami a mulatság szerves része. A tenger vörös színbe öltözik, és a parton állók hangos éljenzéssel konstatálják a történteket. Természetesen ez a művelet több száz próbálkozás után sikerül, és csak utána végeznek teljesen a szenvedő, magatehetetlen állatokkal. Nem túlzás azt állítani, hogy nincs a Földön olyan élőlény, ki ilyen sorsot érdemelne. A feröeri kormány szerint semmi rendkívüli nincs a dologban, hiszen a lakosság gyakran fogyaszt bálnahúst, és a vadászat is kíméletesen történik.

A képeket elnézve cseppet sem kíméletesen zajlik:

A politika:

Az esettel kapcsolatban Brigitte Bardo, színésznőből lett állatvédő is felemelte a hangját. Levelet írt II. Margit dán királynőnek, amiben elítéli ezt a fajta hagyományőrzést, és az esztelen öldöklés azonnali leállítását követeli. Szerinte ez egész Dániára nézve szégyen, és az északi országának kell vállalnia ezért a felelősséget. Az esemény egyébként a világ számos pontján váltott ki hatalmas felháborodást, így idén teljes titoktartás mellett zajlottak az események(az állami rádió közölte a kezdés pontos idejét). Mindenki az állatvédőket vádolja, hogy folyton a Japán bálnavadászokkal vannak elfoglalva, miközben öreg kontinensünkön sokkal nagyobb kiterjedésű öldöklés folyik, még sem tesznek semmit sem: amíg a Japánhoz tartozó Taiji-ban csak egy öbölben folyik a vérengzés(az ottani eseményekről készült dokumentumfilm idén Oscar díjat is kapott), addig Feröer-szigeteken 23 helyen végzik egy időben a mészárlást. Az állatvédők igen is harcolnak az öldöklés ellen, de sajnos egyenlőre nem túl sok sikerrel járnak( talán a nemzetközi nyomás hatásosnak bizonyul). A kialakult helyzet nagyon összetett:  Feröer-szigetek hivatalosan mindenre kiterjesztett autonómiát élvez(valójában ezer szállal kapcsolódik Dániához, még képviselőket is delegál a parlamentjébe), ezért sem Dánia, sem az EU nem szólhat bele a hagyományőrzésükbe. Igaz Dánia aláírta az 1979-es Berni Egyezményt, és a feröeriek II. Margitot ismerik el uralkodójuknak, de a törvény mégsem vonatkozik a szigetlakókra, így szankciókat sem lehet ellenük bevezetni.

Vélemény:

Úgy gondolom, hogy amit a feröeriek tesznek a bálnákkal, az nem méltó sem az emberi fajhoz, sem semmi máshoz. Minden kornak megvolt a maga brutalitása, és sok nemzet emelt áldozatot az istenei számára, de úgy vélem: ez az egyik legkegyetlenebb mind közül. Egy esztelen mészárlást folytatnak, amellyel legfőképpen nem egy ökoszisztémát, hanem az emberiség természethez fűzött viszonyát kérdőjelezik meg.

A kérdés az: meddig mehetünk el kultúránk megőrzésének érdekében?

Aki úgy érzi, hogy egy cseppnyi figyelmet szentelne a bálnék érdekében, az csatlakozzon:

http://www.seashepherd.org/grind-stop

(Cuba, most megkérdezhetném: milyen lelkiviláguk van az ilyeneknek?)

Hiria Morales, Budapest

2010

A mikroszkopikus élet a tengerek és óceánok mozgatórugója. Az emberi szem számára alig látható élőlények valójában az egyik legfontosabb munkát végzik a természet számára.Kihalásuknak katasztrofális következményei lehetnek. A legfrissebb kutatások szerint az elmúlt fél évszázadban közel 40 százalékkal csökkent a növényi planktonok száma a világ óceánjaiban. A hír azért aggasztó, mert ezek az élőlények képezik a tengeri tápláléklánc alapját, amely így akár össze is omolhat.

Fitoplankton-virágzás

A világ legnagyobb tigrisrezervátuma

Mianmar megtriplázta az északon található természetvédelmi  területét, megalakítva ezzel a világ legnagyobb tigrisrezervátumát. A nem éppen demokratikus hírében álló állam hatalmas lépést tett afelé, hogy a kipusztulás szélére sodródott tigris populációt megmentse a jövő nemzedék számára. A tigrisek 9 alfajából eddig 3 kipusztult( bali, jávai, kaszpi). A század elején még több mint  100 000 egyed élhetett szerte Ázsiában, de számuk mára alig érik el a 3000-ret.

Bár a tigrisek különösen veszélyeztetett fajnak számítanak, máig az orvvadászok egyik kedvenc zsákmánya: foguk és bundájuk az egyik legkelendőbb árucikk az illegális piacokon. A most megnövelt terület a legnagyobb tigrisek lakta természetes élőhely a világon, ahol háborítatlanul élhetnek és szaporodhatnak. A mianmari kormány 2004-ben döntött arról, hogy a Hukaung-völgyben létrehozzák a világ legnagyobb tigrisrezervátumát. A kezdeti 6500 négyzetkilométeres terület ideális élőhelynek bizonyul a nagytestű ragadozók, és más élőlények számára. A kormány bővítési politikájának köszönhetően ez a terület több mint háromszorosára növekedett, így már 22. 000 négyzetkilométer (Magyarország több mint kétszerese)áll rendelkezésre a nagymacskák számára.

Hukaung Valley

A bővítés elfogadása után Thein Sein, Mianmar miniszterelnöke látogatást tett a völgyben, hogy felmérje a természetvédelmi igényeket, és megvitassa az ottani vezetőkkel a további teendőket. A völgy igen gazdag élővilággal rendelkezik: itt találhatóak az indo-csendes-óceáni térség legnagyobb kiterjedésű zár erdői, melyeket még nem zavar emberi tényező. Ázsia legveszélyeztetettebb emlősei: a tigris, az ázsiai elefánt, vagy a ködfoltos leopárd is ezen a területen találtak menedékre. A több mint 13. 500 növényfajból majd 7000 csak ezen a vidéken él meg, ami nagyban növeli a völgy környezetbeli jelentőségét.

"Évek óta álmodtam erről a napról," mondta Alan Rabinowit a Vadmacska Természetvédelmi Csoport elnöke. Szerinte példátlan cselekedet, hogy a mianmari nép felismerte a völgy ökológiai fontosságát, és védelmet biztosított a tigrisek és más nagymacskák számára. A föld számára felbecsülhetetlen értékei vannak a völgynek, amit épségben kell megőrizni a következő generációk számára. Nagyon sok állatnak ez az utolsó esélye a fennmaradásra. Reményei szerint több hasonló kezdeményezéssel elérhetővé válik, hogy megállítsuk a fajok kipusztulását. A tigrisek megmentése az egész emberiség érdeke, hiszen kihalásuk igen komoly következményekkel járhat.

A tigrisek földjén járva egy érintetlen világ képe bontakozik ki  előttünk. A kegyetlen valóság, és a természet csodái keverednek egymással, miközben az embernek az az érzése támad: a végtelen dzsungel ezernyi titkot rejt magában. Itt minden élőlény szerves része a környezetének, amely egy csodálatos, és igen bonyolult ökoszisztémát alkotott meg. Ezek a nagytestű vadmacskák félelmetes ragadozóként uralják e terepet, és sokat veszítenénk kihalásukkal. Ha eltűnnének a föld felszínéről, felborulna ez az igen kényes egyensúly, és egy újabb felbecsülhetetlen értékkel lenne szegényebb az emberiség.

Hiria Morales, Budapest

2010

Az Országos Mentőszolgálat az ünnepi rendezvények egészségügyi biztosítására részletes mentési tervet dolgozott ki, a sürgős esetek ellátására felkészült. A fővárosi tűzijáték nézőire 27 mentőegység (köztük rohamkocsik, valamint két tömeges baleseti egység) személyzete vigyáz majd, sőt, idén először, a tömegben előforduló balesetek, rosszullétek gyorsabb ellátása érdekében a Magyar Vöröskereszt gyalogos elsősegélynyújtóit is bevetik.

A messziről is jól felismerhető elsősegélynyújtók a táskájukban levő felszerelésekkel megkezdik az ellátást és a helyszínre navigálják az érkező mentőautót is.

A mentők az egészségügyi kockázatok elkerülése érdekében arra kérik a lakosságot, hogy ünnepi programjaikat igazítsák az orvosmeteorológiai előrejelzésekhez, hőség esetén igyanak sok folyadékot, öltözzenek szellős, természetes anyagból készült ruhákba. Viharos időben lehetőleg ne fák alatt, hanem épületekben keressenek menedéket, a terület elhagyásakor pedig kövessék a biztonsági utasításokat. A rendezvények helyszínein baleset vagy rosszullét esetén forduljanak a rendezőkhöz, akik riasztják a legközelebbi elsősegélynyújtókat.

forrás: vöröskereszt.hu

< Nagyobb képért kattintson a fotóra

A szervezők megkérnek minden ünneplőt, hogy aki csak teheti hagyja otthon gépkocsiját, és használja a tömegközlekedési eszközöket.

Nagyobb térképre váltás

Az ünnepi műsor részletes programja:

9.00 Zászlófelvonás

Helyszín: Budapest, Kossuth tér

11.00 Katonai ünnepség a Hősök terén

14:30-15:30 Lajta hadihajó újjáavatása és hajós felvonulás

Helyszín: Budapest, a Duna Margit híd és Lánchíd közötti szakasza (az érdeklődőket a pesti rakparton a Parlament északi kapujának vonalában várjuk)

15:30 "Aratómenet" és ünnepi szertartás

Helyszín: Budapest, a Clark Ádám tértől a Lánchídon át a Bazilikáig

17:00 órától - Ünnepi Szentmis és Szent Jobb-körmenet

Helyszín: Budapest, Szent István tér

10:00-18:00 Szent István- napi étkek

Helyszín: a Clark Ádám tér és a Bem József tér között

21:00 ünnepi tűzijáték a Duna-parton

Helyszín: Budapest, Duna-part

forrás: augusztus20.magyarorszag.hu

Élőben:

Nagyobb képért klikk

Hiria Morales, Budapest

2010

Pakisztán - a katasztrófa számokban

Nagyobb térképre váltás

Nagyobb térképre váltás

A Pakisztáni árvizek 20 millió embert érintenek szerte az országban. A Megáradt Indus nem kímél senkit és semmit sem: mindent elsodor, ami az útjába kerül. A segélyszervezetek tanácstalanok, hiszen pont azokra a helyekre nem tudnak eljutni, ahol a legnagyobb szükség lenne a segítségnyújtásra. Beludzsisztán tartomány az egyik legveszélyeztetettebb terület, ahol a folyó kegyetlen romboló munkát végez. Az emberek dacolva a természet pusztító erejével igyekeznek menteni, ami még menthető, ha van még amit menteni lehet

Az egyik segélyszervezet szóvivője elmondta, hogy amikor helikopterrel átrepültek a térség felett, csak összefüggő vízterületet láttak. A magasabb területek apró szigetként nyújtanak menedéket a lakosság számára,de azok sem tartanak ki sokáig. Sajnos a helyzet egyre csak fokozódik, hiszen az északi területek esőzései miatt újabb hatalmas árhullámra lehet számítani. Ameddig a gátak bírják erővel, és csak a folyó fülzúdító morajlása hallatszik a messzeségbe, addig van esély. Egy apró esély, hogy a víz ne mosson el mindent.

Ha a gát átszakad, nincs menekvés: minden elpusztul, és minden odavész.

Pakisztán katasztrófa sújtott területnek számít. Az ország ötöde víz alatt van, és több mint 20 millió ember kényszerül elhagynia otthonát. Mit jelentenek ezek számokban?

- Pakisztán területe: 803 940 km², ebből a víz alatti területek nagysága: kb. 160 788 km² (Magyarország területe: 93 036 km²

- Népesség: 172 800 000 fő, ebből közel 20 millióan érintettek, ami a lakosság több mint 10%-a. (igen magas szám)

forrás: wikipedia, apakistannews.com

A megáradt területeken fertőző betegségek ütötték fel a fejüket: kolera, akut hasmenés, stb. A kolerát egyenlőre Mingorában, az ország északnyugati részén fekvő Swat tartomány legnagyobb városában mutatták ki, és az eset miatt egyre jobban aggódnak, hogy a halált okozó betegség továbbterjed a térségben. Sokan a kormányt vádolják, hogy hagyta elfajulni a helyzetet. Pakisztán legnagyobb szövetségese az USA már több mint 100 millió dollárral támogatta az országot, de a pénz nagy része még mindig az államkincstárban pihen. Akadoznak a kifizetések, pedig már így is szép kis összegre duzzadt a támogatási alap, melyet az ENSZ segélyszervezetei hoztak létre. Az szervezet főtitkára szerint további támogatásra lenne szükség, hogy a tovább tudják folytatni a védekezést.

"Az ENSZ tegnap az ország legnagyobb természeti katasztrófájának nevezte az áradást, és úgy vélte, több milliárd dollárra lesz szükség az újjáépítéshez. A szervezet tegnap felhívást intézett a világ országaihoz,hogy ajánljanak fel pénzügyi segítséget a Pakisztánnak; 400 millió dollárt várnak, amiből alapvető segítséget nyújtanának a rászorulóknak. – Ha nem reagálunk a lakosság azonnali szükségleteire és nem nyújtunk nekik életmentő segítséget, akkor könnyedén kialakulhat egy újabb, második halálozási hullám a betegségek és az élelmiszerhiány következtében – mondta a Reutersnek Maurizio Giuliano, az ENSZ humanitárius missziójának szóvivője.

A brit Oxfam segélyszervezet is további felajánlásokat sürget: számításaik szerint a nemzetközi közösség eddig három dollárt ajánlott fel egy-egy árvízi menekültre számítva. Ez az összeg a 2005-ös pakisztáni földrengés során 70, a haiti földrengés idején pedig 495 dollár volt – írja a BBC.

Mindeközben a pakisztáni tálib szervezetek a nyugati segély elutasítására szólítottak fel – szerintük a pénzt úgyis a korrupt politikusok teszik zsebre.

A kormányt pedig egyre erősebb bírálatok érik, amiért majdhogynem tehetetlenül nézte az árvíz pusztítását. A mentés és segélyezés oroszlánrészét a pakisztáni hadsereg, a nemzetközi szervezetek és a szélsőséges csoportokhoz is köthető vallási szervezetek végzik (emiatt sokan a pakisztáni tálibok növekvő népszerűségét vetítik előre). Asif Ali Zardari elnök pedig továbbra is magyarázkodásra kényszerül amiatt, hogy nem mondta le európai körútját. Azt állítja, segélyeket is szerzett az úton az országnak azt azonban nehezen magyarázza meg választóinak, hogy miért “ugrott be” a franciaországi, loire-menti magánkastélyába is."

forrás: Népszabadság

Hiraia Morales, Budapest

2010

Kedves olvasóim!

Egy új  blogfelületet indítottam, egy cseppnyi figyelem címmel. Ez az oldal 100%-ig közösségi céllal lett létrehozva, és egy nagyon fontos üzenetet hordoz magába: figyeljünk oda környezetünkre!

Sajnos az utóbbi években igen sok természeti katasztrófa zúdult világunkra. Bárhová is fordítjuk fejünket, mindenhol találkozhatunk vele:Kína, India, Banglades, Pakisztán, Oroszország, Magyarország, Szlovákia, Szomália, Peru, Brazília. Bármennyire is elfoglaltak vagyunk rohanó életünk forgatagában, egy csepp figyelmet mindig kell szentelnünk ezeknek az eseményeknek, hiszen már saját bőrünkön is tapasztaljuk a közeledő veszélyeket.

Jómagam egy Bangladesi arzénmentes projekten dolgozom az Asia Arsenic Network, és egy magyarországi cég közreműködésével. Amennyire időm engedi, megpróbálok még szélesebb kőrben történő segítségnyújtási lehetőségek után kutatni, és ehhez keresek szerkesztőtársakat.

Azok jelentkezését várom, akik éreznek magukban késztetést arra, hogy a világunkban zajló rendkívüli természeti eseményekről készítsenek helyzetjelentéseket, és olyan lehetőségekről tudnak beszámolni, amivel segítséget tudunk adni a rászorultaknak. Legyen szó hazai, vagy külföldi jelenségekről, mindig a célzott segítségnyújtásra tudjunk fókuszálni.

Nem támasztok semmilyen feltételt, ahogyan a természet sem válogat. Csak azt kérem, hogy olyanok jelentkezzenek, akiknek valóban számít egy cseppnyi figyelem.

Jelentkezni: hiria.morales@gmail.com

Hiria Morales, Budapest

2010